Az Őrséget, mely egy erdőkkel, ligetekkel, gazdag növény és állatvilággal tarkított sajátos zárt vidék, a még érintetlenül megmaradt természet, a nyugalom és a sehol máshol fel nem lelhető építészet jellemzi.

Érdekessége a szeres településszerkezet; egy-egy összetartozó házcsoportot szernek nevezünk, melyek a dombok tetejére épültek, egymástól elszórtan. A települések több évszázados templomokat őriznek, de megcsodálhatjuk a népi művészet értékeit is, hisz néprajzi szempontból is hazánk egyik legértékesebb tája.

Az Őrség népi építészete rendkívül sajátos, a természeti környezetből adódóan a múlt század utolsó negyedéig a fa volt az uralkodó építőanyag. A terület legősibb lakóháztípusa a füstösház volt. Ezt követően jelentek meg a füstöskonyhás-, cserépházas-szobás lakóépületek.

Jellegzetes őrségi épület a kástu, amely egy különálló, zsuppal fedett ház volt. Az emeleti részen élelmiszert, a földszinten gabonát tároltak.

Az Őrség másik építészeti jellegzetessége: a kódisállásos ház, amelynek lépcsőjére ültették le akkoriban a kéregetőket a háziasszonyok. De ugyancsak egyediek az Őrség jelképévé vált haranglábak is.

Az Őrség területének mintegy 63%-át borítják erdők, ez az országos átlagnak közel 3,5-szerese.
Tavasszal színekbe borul a táj, mivel a száraz domboldalak kaszáló rétjein a legkülönfélébb virágok bontják szirmaikat.

A réti kakukkszegfű rózsaszínje, a harangvirágok halványlilája vegyül a bakszakáll és a boglárkák sárgájával, a fehér margaréta fejecskékkel.
A dombok között futó patakok mentén alakultak ki a láprétek, melyek számos védett növénynek adnak otthont. Igazi különlegesség a Szőce melletti fokozottan védett láprét.

A növényekhez hasonlóan az állatvilága is igen gazdag és változatos, melyek közül számos faj védett. Csaknem 500 lepkefaj él itt, gyönyörködtetve a kirándulók szárnyai színpompájával, repülésük könnyedségével.
Szintén gazdag a madárvilága is, itt fészkel a fekete gólya, de a rétisas is, ragadozók közül találhatunk darázsölyvet.

Itt jártukkor ne hagyják ki a semmihez sem hasonlítható igazi ízeket, melyek nagy változatosságot és eltérést mutatnak hazánk többi tájához viszonyítva. Az itt élő emberek több emberöltőn át megőrizték kialakult életmódjuk szokásait, szertartásait, az ételkészítés hagyományait.
Messze földön híres a dödölle, a gánica, és a parasztrétes.

Az erdők mélye rengeteg értékes gombafajt rejt, így az ínyencek igazi különlegességeket is kóstolhatnak, s mindezt leöblíthetik egy igazi őrségi mézes pálinkával.
Említést érdemel még a tökmagolaj használata az őrségi konyhákban, melynek egészségre való jótékony hatása messze földön ismeretes. A tökmagolajat főként saláták (pl.: burgonyasaláta) készítéséhez használják.